Örülök, hogy itt vagy! 

Becsukom a szemem, jöhetnek az álmok. 

Kinyitom a szemem, jöhetnek az álmok.

Szeretnél kilépni a félelmeidből? Megváltoztatnád az egyszemélyes duettjeidet? Ráismernél az igazi működésedre, rátalálnál a valódi erőforrásaidra?  Jó helyen jársz.

Ezen az oldalon velem, a könyveimmel és olyan írásaimmal fogsz találkozni, melyek ráismerésekkel segítenek Téged abban, hogy meglásd és elfogadd magad.

Mai világunkban könnyen jönnek -mennek a gyors kategóriába sorolások, a fekete-fehér megkülönböztetések. Hirtelen találhatjuk magunkat egyik vagy másik oldalon és csak kapkodjuk a fejünket. 

Valójában tudunk mit kezdeni azzal, hogy mindenhez van közünk? Azzal, hogy minden, ami körülöttünk létezik, megjelenik,  belőlünk is fakad?

Ellenállásaink, befogadásaink, megértéseink vagy épp elkülönüléseink hihetetlen mértékben tükröznek vissza minket. Önmagában egy önismereti kurzussal felér, ha egy-egy napunkat úgy zárjuk, hogy visszagondolunk arra, mi milyen hatást váltott ki belőlünk.


Szeretném, ha ez az oldal a barátod lenne. A bizalmasod. Ahol mindig találsz valamit, ami közelebb hoz magadhoz, ezzel pedig az élethez. 

Szeretettel hívlak magammal !


Ha az írásaimra kíváncsi vagy, kérlek kattints ide::

Ha szeretnéd látni azokat a média megjelenéseket, találkozásokat, melyek meghatározóak számomra, kérlek kattints ide:

A bejegyzésekhez a csodálatos HATSZAVAS-ok adnak különleges nézőpontot. Ide kattintva további gyöngyszemeket találhattok: 

Engem itt is megtalálsz:

LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

Olvasd el a heti újdonságokat, kattints a képre:
 

"Szóval szerencsés gyerek voltam. Együtt léteztem több generációval. Sokfajta illatát, ölelését - és persze fájdalmát - ismerem az életnek. Végtelen hála van a szívemben ezért. Mert sok ember sorsában látom, hogy mennyi félelmet, szorongást, elutasítást, hiányt, néha úgy tűnik, begyógyíthatatlan sebeket hurcolnak magukban a gyerekkorukból. Félnek,...
"Egyik este azt mondta, mégsem szeretne gyereket, mert mi lesz, ha történik velünk valami - vagy a világgal, és a gyerekünk egyedül marad, kiszolgáltatva. Az "Ugyan már, mi történne? Ha mások is így gondolkodnának, egy gyerek sem születne és kihalna az emberiség!" kezdetű monológjaimra úgy nézett, mintha valami felelőtlen képződmény lennék, akinek...
"Úgy nőttem fel, hogy mindig csak résnyire volt nyitva az ajtó a szívéhez. A gondoskodásnak az a része, ami a ruhát, ennivalót, játékot, tanuláshoz szükséges dolgokat jelentette, még kijutott rajta, de annál több szinte soha. Emlékszem, mennyire vérzett a szívem, amikor azt láttam, hogy más anyukák fonogatják a kislányaik a haját . Vagy azt mondják...

www.baliedinazsanna.com minden jog fenntartva